Az írás és a publikálás között eltelt időben tragikus baleset történ, így egy fájdalmas mondattal kell kezdenem: Sajnos a mostani expedíciós remények elszálltak, Nyugodjon békében Horváth Tibor.  Erős Zsolt és az expedícó már hazafelé tart.

Erőss Zsolt újra hegyen van, mászik, és csúcsot támad, ami vagy sikerül, vagy nem, de remélem, hogy inkább nagyon is. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy talán sokan nem tudják mit lehet enni a hegyen, vagy kell-e egyáltalán, vagy lehet e.

Felhívtam Csollány Katit, aki több magas csúcs sikeres támadójaként többek között Erőss Zsolttal mászta meg 2003-ban, a Nők 8000m felett elnevezésű expedíció tagjaként a GASHERBRUM II-t (8035 m).

Az első kérdés az volt, hogy honnan van a kaja, amit esznek. Itthonról viszik, vagy ott veszik meg?

Az ételek nagy részét igyekszünk ott a helyszínen beszerezni, de vannak dolgok, amikhez ragaszkodunk, és ott nem kaphatók, így azokat innen visszük. Ilyenek a szalonna, a kolbász, fűszerek, és a pálinka.

 

Ki főz nektek? Vagy az egész alaptábornak egy nagy konyhája van személyzettel?

A helyszínen az expedíció felvesz maga mellé egy szakácsot, aki a helyi élelmiszerekből főz mindenkinek. Ezek az emberek helyiek, sőt sok esetben korábban teherhordók voltak, de ne egy európai értelemben vet mesterszakácsot képzelj el. Éppen ezért Lajos (Kollár Lajos) az expedíció vezetője is bejár a konyha sátorba, és főz olyanokat, amit a helyi szakács nem tud, de könnyű elkészíteni, és tudja, hogy nagyon szeretjük. Ilyen pl. egy jó kis szalonnás tojásrántotta, ami csúcstámadás után nagyon jól tud esni.

 

Oké, kiléptek az alaptáborból, onnantól kezdve mit esztek, isztok?

Mindent, amit magunkkal tudunk vinni, vagy el tudunk készíteni magunknak. Bár az a helyzet, hogy az aklimatizáció során nehéz a szilárd étel bevitele, mert az emésztés jelentősen lelassul. A mászók többségének ugyanazok a tünetei vannak, fejfájás, hányinger, étvágytalanság. Ezt mind a magasság, az oxigén hiánya, a nyomás különbség okozza. Furcsa, hogy miközben rosszul vagy és semmit nem kívánsz, folyton arra kell gondolni, hogy enni kell, mert különben elfogy az energiád, és nem tudsz tovább menni. Ez egy láncolat: extrém magasságban étvágytalan vagy, kevesebbet fogsz enni, a bevitt tápanyagot sokkal rosszabb hatásfokkal emészti meg a szervezet, és a megemésztett tápanyag felszívódása, valamint elégetése is nehezebbé válik. Viszünk magunkkal űrhajós kajákat, ezek zacskós cuccok, amikhez vizet kell tenni, és kész ételek lesznek belőle. Csokit, kekszet, szárított gyümölcsöt, puffasztott rizst korpovit szerű kekszet, kocka sajtot. Ezeket 1-es (6000 méter környéke) 2-es 6500-6800 m.) táborig is felvisszük, de vannak akik szárított húst is visznek. Én biztos nem rágcsálnék belőle. Ezeken kívül fontosak a sok és könnyen felhasználható energiát biztosító szénhidrátok, csokik, energia szeletek, és a zselék, de mindegyiket nagyon nehéz lenyelni bizonyos magasság felett, miközben olvad a csoki csak forgatod a szádban, és arra gondolsz, hogy ezt most akkor le kellene nyelni, de nem könnyű. Van aki pont ezért szereti a zselét, mert azt könnyű lenyelni.

Mi e helyzet a vízzel és az ivással?

Vizet értelemszerűen a hóból nyerünk. Minden táborban amikor megérkezünk az a program, hogy hóból vizet olvasztunk, annyit amennyit akkor megiszunk, megeszünk, és amennyi másnapra szükséges. Ez kb 2-3 liter, és ami a legszörnyűbb, hogy az ehhez szükséges hó megolvasztása kb 2-3 órát vesz igénybe. Gyakorlatilag ezzel megy el az idő nagy része. Extrém magasságokban a táplálékbevitel, az energiatermelés rendkívül rossz hatásfokkal működik, így a lebontó folyamatok túlsúlyba kerülnek a felépítő folyamatokkal szemben, a 7-8000 méteres magasságot azért hívják halálzónának, mert ha semmilyen fizikai tevékenységet sem végzel, akkor is leépül a szervezeted, de bármilyen is az anyagcsere az első számú szabály, az inni inni inni! Tea, plussz, italporos vizek, bármi, de inni kell.

 

Amikor visszaértek az alaptáborba, minden visszaáll azonnal, vagy visszafelé is akklimatizálódtok?

Nem, visszafelé nincs akklimatizálódás, A szervezet ilyenkor veszedelmes tempóban próbálja visszanyerni az energiát, 2-3 nap az alaptáborban a feltöltődésről, regenerációról, energia pótlásról szól. Ilyenkor jön a kolbász, a szalonna, és a rántotta.

 

Mi szokott hiányozni a hegyen ami az étkezést illeti?

Tulajdonképpen semmi, de mégis minden. Friss zöldségek, rendes főtt ételek, friss hús néha egy kóla, vagy a mama főztje, de ezek nélkül is el lehet lenni.

Annyival egészíteném ki Katit, hogy én láttam őt visszajönni erről a két hónapos útról, és valóban szinte ugyanúgy nézett ki, szinte semmi súlydifferenciája (6kg) nem volt, illetve hogy saját maga szerint is igénytelen ami a kaját illeti, így nem csodálkozom, hogy Ő ott is „elvan”.